Pecs/Peja, Koszovo volt a mai nap célpontja. Közel 500 kilométer, a balkán első, másod, és harmadrendű, azaz igazi vadregényes, járhatatlan útjain - bár azt hiszem az utóbbiról alkotott képünk még sokat fog változni a következő napokban.
A tegnapi élmények után elszántan vártuk a verseny második napját, azzal a feltett szándékkal, hogy mindent megteszünk a pontszerzésért és minél több versenyfeladat megoldásáért. 6-kor csörgött az óra, kipattantunk az ágyikóból és 8kor minden szempontból felkészülve vettük át az aznapi feladatlapot és ugrottunk neki a napi távnak. (A Mosztari szálloda jóvoltából bőséges burek-fogyasztás után indulhattunk - a burek tényleg igazán remek dolog.) Fél 9-kor startoltunk el.
Utunk még Boszniában egy izgalmas hagyi offroad szakasszal indult. Három navigációs pontot kerestünk meg, jó pár kilométerre a betonúttól. Köves, jobb esetban kavicsos úton vezettem, Zoli pedig a pontokért szúrós, tüskés aljnövényzeten, sziklákon vágott át.
Az offroadozást hegyi szerpentinek és határátlépések színezték. A hatékonyság miatt lassan átvettük a helyiek vezetési stílusát, akik minden lelkifurdalás nélkül indulnak el beláthatatlan kanyarokban, járhatatlan utakon előzni, ha az előttük haladó bármennyire is feltartja őket. Az út ritmusa olyan volt, hogy felkapaszkodtunk egy hegyláncra kaptatókon szerpentikneken, aztán éles hajtűkanyarokban leereszkedtünk róla. 1800 és 500 méter között ingáztunk - ami nem a hatékony előrehaladás klasszikus módja. Ma én vezettem, egy rendőr leintett, számonkérve a fényszóró használatát, de az értetlenkedés elégségesnek bizonyult a konfliktus feloldódásához. Nem bajlódott az angoljával, intett, hogy menjünk tovább. Ahol pedig nem lettek volna elegendőek az útvisznyok, néhány birkát vagy tehenet kaptunk nehezítés gyanánt.
Amíg a tegnapi napon, bosnyákok minarettjei szinzeték kicsit a balkán táj képét, úgy ma a Montenegró területén elrejtett kolostorok voltak a meglepetések. Feladataink ma két mostorhoz is elvezettek minket, ahol a tájba szerrvesen beépülve szép épületeket, az épületekben gyönyörű falfesményeket és környékükön élő kedves embereket találtunk. Egy feladat miat ügyetlenkedtünk az egyik monostor körül és egy helyi néni nagyon kedvesen próbált nekünk segíteni a megoldás megtalálásában - annak ellenére, hogy Zoli hossza unszolásomra sem volt hajlandó képeslapot vásárolni.
A tervezett f8-as időpont előtt bő 20 percel érkeztünk meg Koszovo területére, Pecs/Peja városába, és foglaltuk el a szállásunkat. Mi voltunk az első beérkező csapat ma, a másik 25 érkező személyt is rajtunk próbálták számonkérni. Kipróbáltuk a helyik Peja sörét és a sétálóutcán bőségesen megvacsoráztunk.
A csapat és a szervezők folyamatosan szállingóztak utánunk. Időben beért a 13-as rajtszámű szamara, majd a szervezők és a lengyel csapat is. A város nőnemű lakói ma két csoportban mutatták be magukat, a 22 év alatti lányok a sétálló utcán, falkákban sétálva udvaroltattak meguknak a legényekkel, a nők pedig a szállodánk alagsorában hastánc klubot tartanak - a zenéjük ide is felhallatszik, csoda, hogy Zoli tud aludni tőlük. :)
Ma próbálunk korán ágyba kerülni, mert holnap csak 250 km vár ránk, de az a legkeményebb hegyi utakon keresztül vezet majd.
