A nap célpontja már Örményország, a Sevan tó partjára tervezett vadkemping volt. Sajnos reggel elbúcsuztunk Gregorzséktól, akik hazafelé vették az irányt.
A kb. 350 km-esre tervezett utazás legfogósabb pontja az örmény határ átlépése volt, ahol közel három órát töltöttünk el a megfelelő papírok kitöltésével. (útlevél be, vízumkérő kiadása, kitöltött papír beadása, vízum nyomtatása, aláírása, autó behozása, stb.) Az autó behozás részleteiről azért nem tudok beszámolni, mert azokat már Zoli intézte, míg én a helyiek kefír italát teszteltem ifj. Robival és Gézával együtt.
Az út örményországi része gyorsan eltelt. Egy feladatak és kitérőnek köszönhetően meglátogattuk a Haghpath kolostort, ami igazán megkapó volt.
A helyiek jóvoltából bekaptunk egy gyors hamburgert, majd - a közeledő napnyugtára és esőre tekintettel - a nap utolsó ofrroad szakaszát kihagyva robogtunk a Sevan tó partján kijelölt éjszakai szálláshely felé.
A tó és a környék csodálatos volt, azonban az eső, a hatalmas felhők és a közelendő éjszaka miatt úgy döntöttünk, hogy az alternatív éjszakai szálloodát választjuk éjszakai szállláshelyül.
A szállás nagyon extravagáns volt, elhagyatott gyárépületekre emlékeztető anyag és formaválaszték, mindez valami modoros európai vendéglátási ideákba oltva és öltözve a tó és a hegyek utánozhatatlan köretével. Bőségesen, fáradtan,vendéglátóink izlése szerint vacsoráztunk és miután még meglátogattuk a csapat gerincét a tóparton, nyugovóra tértünk.
