Reggel frissen ébredtünk és rövid készülődés után útnak is indultunk. Mivel a feladatlapokat hordozó szervezői autó a Zagor hágónál rekedt 7 órára és Szabolcsék egy közelebbi szálláshelyen töltötték kalandos lejutásuk után az éjszakát, a mai verseny elmaradt.
Ez volt a túra 13. napja, és sajnos Nekem, mint sofőrnek, sikerült a nap szerencsétlenségi kockázatait az első fél órában beteljesítenem. A Kutaiso Gori közötti főút irányát keresve, iránymutatásért visszatolattunk két sráchoz, azonban e közben, egy bátor tolatási manőver tragikus befejezéseként sikerült egy jelzőtáblának kb. 40-nel, lendületből nekitolatnom. A tragikus helyzet komikumát emelte, hogy a két srác, akiktől 1,5 méterres csapódtunk be, meg sem tudott nyekkenni. A cigaretta mozdulatlanul lógott szájuk szélén, kávéspoharaik pihentek kezükben, tekintetükből döbbenet és csodálkozás sugárzott.
Zoli - mintegy sokkszerűvé téve a balesetet - úgy pattant ki az autóból, mintha mi, Magyarok mindig így szoktunk volna megállni, térképet lobogtatva a kezében érdeklődött a Gori felé vezető legjobb útról. Én pedig csak félve sompolyogttam ki, hogy felmérjem kárunkat.
A versenyfeladatok hiányában alaposabban megvizsgáltunk néhány országúti árust. Ettünk főtt kukoricát, amely igazán rettenetes volt, legalább a hazai takarmánykukoricára emlékeztetett és egy furcse édeskés lepényt is, ami leginkább olyan volt, mint egy kürtös kalács, amelyek elfelejtettek kémény formájúra tekerni.
Az út további része szinte eseménytelen volt. Goriban, Sztálin szülőhelyén megnéztünk a tiszeteletére alapított múzeumat, ll. a szülőháza (!!!) köré építetett mauzóleumot, amely a hely nagy szülöttjének első lépéseit volt hivatott konzerválni.
Goriban remek ebédet fogyasztottunk, Zoli kipróbálta a helyiek elég bizarr limonádéját, és ettünk egy remek tésztába göngyölt, főtt marhahúst.
Tbilisi - mintegy cáfolva mindent, amit az ország útviszonmyairól eddig elmondtunk - 2-3 sávos autópályán volt megközelíthető, amely néhány pályajavítástól eltekintve végig jól járható volt. Kis szerencsével gyakorlatilag pont a szállásunknál érkeztünk be a városba, és már nagyon korán el tudtuk foglalni igatán remek szobánkat. Egy helyi kocsmában ittunk pár sört, és korán - egy rövis városnézés, Grúz popfolk cd-vásárlás, eltévedés, vacsora és hazatalálás után - nyugovóra is tértünk.
