A verseny utolsó napja, amely egy 80 kilométeres kitérőt nem számítva végig aszfalton vitt minket a túra vélgállomásáig, Jerevánig. A kitérő ismét egy kolostorremekhez vitt minket, ahonnan néhány versenyfeladat megoldása, kis bámészkodás és egy G.Robiékkal elköltött ebéd után robogtunk tovább a főváros felé.

Az út monoton volt, 2000 méter magasan, lassan fogyasztottuk a kilométereket, de este fél hétre megérkeztünk a végcélba. Remek érzés volt.

A szállodába bejelentkezés után kerestünk egy vacsorázóhelyet, majd visszatértünk a többiekhez. Az esti program az volt, hogy valamennyi autóval, konvojban tettünk néhány kört Jerevánban, majd egy szép téren letéve az autókat, összeálltunk egy csapatképre.

Miután a szállodánl letettük az autókat, taxival jutottunk az esti záróbuli helyszínére. Itt még ettünk, ittunk egy utolsót, majd meghallgattuk az igazán ünnepélyesre sikeredett eredményhirdetést és díjkiosztót. A versenyben sikerült az első helyet megszereznünk a durva pechsorozattal küzdő Texas Dream Team (2.) és a kétkerekű Kübelvagen-nel a teljes négykerekes utat teljesítő Thomas-ék (3.) előtt. A jótékonysági különdíjat az angolok kapták, akik 3-4 autót teljes leamortizálása ellenére is sikerrel juttatták ajándékaikat a Steanakerti gyermekotthonba.

Miután a "hivatalos" helyszín bezárt, egy véletlenszerűen megtalált "Texas" nevű kocsmában, tánc és heves vodkafogyasztás közepette búcsúztak el a túrázók és versenyzők egymástól, az elmúlt 17 nap közös élményeitől. Remek túra volt. Holnap indulunk haza.