A negyedik nap célpontja az Ohrid tó, Makedónia Balatonja volt. Fél 9kor, egy gyors reggeli (omlett és tojás közül lehetett választani) némi kávé- és vízfogyasztás után indultunk neki a könnyebbnek ígérkező, 170 kilométerre tervezett napnak.
A nap egy közel 100 kilométeres offroad szakasszal indult, amelyet az "Albán alpokban" kellett teljesíteni. Igaz nehézséget a terep nekünk nem okozott, de némi kétkedéssel vitattuk meg az itiner azon állítását, hogy itt kétkerekes autók is el fognak tudni jönni. (Mint utólag kiderült, tényleg el tudtak - este fél 9-re páran már megérkeztek és a hírek szerint a többiek is csordolgálnak.)
Izgalmat néhány meredély, szakadék és a legrosszabb pillatokban szembe hajtó teherautók okoztak. Ma is álldogáltunk néhány percet centiméterekre a mellettünk tátongó szakadék mellett, amíg egy hatalmas kék LIAZ elhajtott mellettünk. Gyakoroltuk legalább a majrévas és kormányszorongatást.
A nap második felét aszfalton autóztuk. Egy hegyi folyó völgyében autóztunk a határ felé, ahol egy feladat miatt (mennyibe került egy 0,33-as Fanta?) egy kávéra megálltunk egy országúti pisztráng-sütöde mellett, ahol a friss halak egy akváriumban úszkáltak és várták szomorú sorsuk beteljesedését.
2 óra után átléptük az albán-makedón határt, alapvetően zökkementesen, mert nem sikerült a belépésnél kapott nyomtaványt elhagyni. A határon való várakozás lehetővé tette, hogy Zoli megnézze és orvosolja a jobb első kerék irányából folyamatosan hallahtó csörgést, ami a mai napra kopogássá enyhült.
Délután négykor, első csapatként megérkeztünk az Ohrid tóhoz. Úsztunk egyet a tó friss (Zoli szerint jéghideg) vízében és megvacsoráztunk, hogy korán ágyba kerüljünk.
